A domonkos szerzetesek feltehetően a XIII. században érkeztek Debrecenbe, s kolostoruk valószínűleg a mai debreceni Református Kollégium helyén állt. Ők 1326 után távoztak a városból, kolostorukat a ferences szerzetesek vették át, akik valószínűleg 1322-1552-ig, majd 1715-1758-ig tevékenykedtek a városban a harmadik visszatérésük előtt.
Szent Domonkos rendjének a bolognai II. nagykáptalanja után (1221) a rend elhatározásából térítő szerzeteseket küldtek Magyarországra és az innen keletebbre lévő területekre a kunok és a mongolok térítésére. A rend e munka vezetésére a kiváló szónokot, a bolognai egyetem jogtanárát, Magyarországi Pált nevezte ki, aki magyar volt, de Itáliában tanult, s ott ismerkedett meg Szent Domonkos eszméivel és rendjével. Ő négy társával érkezett hazánk földjére, és főleg a keleti területeken a kunok között végeztek térítő munkát. Több kolostort alapítottak Magyarországon. A debrecenit talán 1226-ban alapították.
Debrecen városa a XIII. században alakult ki Debrezun, Szent László-falva és Boldogasszony-falva (vagy Torna) települések egyesüléséből. A Debrezun nevű település temploma volt a Szent András-templom, mely a mai református Nagytemplom helyén állt, az ún. Paptava mellett (a mai Déri tér).
Szent András templom metszeten
Szent László falva a mai Szappanos utca környékén lehetett, melynek volt egy Szent László titulusú temploma, melyet 1297-1300 (?) között építettek. A falu később elpusztult. Az 1332-37-es pápai tizedjegyzék szerint a váradi püspökség területén a legnagyobb plébániák közé tartozott a debreceni Szent László egyház és a Szent András-templom. Annyit tudunk még, hogy a Szent András-templomban volt egy Szent László-mellékoltár a hasonló nevű templom pusztulása után. A Szent András-templom volt a domonkosok temploma, s kolostoruk a közelben lehetett, a mai Püspöki palota vagy a Kollégium környékén. A domonkosok 110 éves tevékenységük után hagyták el a várost több mint 600 évre. A távozásuk pontos ideje és körülményei máig tisztázatlanok.
Domonkosok Debrecenben 